They don't know about us 4.rész Sorry but, what the fuck is that?

A részt Teddy *-* nek ajánlom :)

Egy kis Fun XDImádatos *w*

Louis*

-When my time comes Forget the wrong that I've done Help me leave behind some
Reasons to be missed  And don't resent me And when you're feeling empty
Keep me in your memory Leave out all the rest Leave out all the rest...- Énekeltem majd letöröltem egy könnycseppet a szemem sarkából. Annyi érzelem fel gyülemlett bennem , hogy ezt már nem tudtam kontrollálni. Valaki kopogott , gyorsan letöröltem a cseppet az arcomról.
-Gyere!-Kiabáltam ki. Az ajtó lassan kinyílt majd megjelent egy láb fél másodpercre rá a gazdája is. Liam volt. Óriási...-Igen? -Kérdeztem a lehető legjobban elrejteni a gúnyt a hangomból. Azthiszem sikerült.
-Nézd Lou.... az ami reggel...
-Baráti puszi.- Bólintottam majd le tessékeltem magam mellé amit el is fogadott és leült mellém. Túl közel volt  ahhoz , hogy érzelmileg lejen legyek, így csak a testem volt ott és abban az üres testben ez bolyongott: Louis Tomlinson, meg ne merd csókolni! Liam mélyen a szemembe nézett majd a csók ellenes ismétlődő hang hirtelen átváltott arra , hogy itt a lehetőség ,hajrá! Azt hittem én fogom megtenni az első lépést de nem. Nagyot nyelt majd behunyta a szemét majd közelebb hajolt.
-Ne...-Hajoltam el.-Nem kell.
-Nem akarod.-Ezt sokkal inkább tényként mondta mint kérdésként. Már hogyne akarnám? Csak nem így és nem a tudattal , hogy ő csak hirtelen felindulásból szeretné. -Ne haragudj.-Hajtotta le a fejét. Nem akartam így látni őt. Nem szeretem amikor szenved. Hüvelyk ujjammal megemeltem a fejét majd letöröltem a könnycseppel az arcáról. Szeme olyan gyönyörűen csillogott , hogy a szívem szakad érte.  Közelebb húztam magamhoz majd ajkaimat övéihez érintettem. Ajkai puhák voltak és édesek. Lassan és félve kinyitotta a száját ahogy én is. Csodás csók volt. Soha nem gondoltam volna , hogy vissza csókol. De az van ezt kell szeretni. És én nagyon szeretem. Olyan szinten elmélyítette , hogy nem tudtam uralkodni magamon , legalább is ha nem lenne ekkora önkontrollom.
 Elváltak egymástól ajkaink majd mi is. Gyorsan el fordul. De miért?
-Nem kellett volna... -Mondta.
-Dehogy nem! Nézd Liam, nem tudom, hogy mondjam ...- Haboztam.
-Louis, ha már elkezdted fejezd be , légszíves.-Nézett rám.
-Nem... nem tudom ....-Ráztam meg a fejem.
-Louis Tomlinson, ha nem mondod el én esküsz..-Nem hagytam ,hogy befejezze mert egy hirtelen jött hang azt suttogta , hogy fogjam be a száját... a számmal. Gyorsan elszakadt tólem majd fölált és az ajtóhoz sietett ám mielőtt ki ment volna hátra fordult még a küszöbről.
-Te őrült vagy!- Mondta majd olyan erőteljesen csapta be az ajtót , hogy leesett egy kép a falról és be is tört az üvege. Itt betelt a pohár és elkezdtem sírni.... sírni?? Bömbölni, bömbölni mint egy kisgyerek aki nem kapta meg a nyalókát ... hát én Liam-et nem kaptam meg. Pedig nagyon szerettem volna érezni őt a karjaimba. Na most teljesen össze vagyok zavarodva. De mindegy, fellépés előtt 3 órával nem szabad frusztrálni magam.
                                                    ~~*Koncert előtt az öltözőbe*~~
Louis*

Még az öltözőbe is halladszódott ahogy a tini lányok sikongatnak és az skandálják, hogy :
-O-N-E-D-I-R-E-C-T-I-O-N! O-N-E-D-I-R-E-C-T-I-O-N!
De még volt több mint egy óra kezdésíg úgyhogy gondoltam kikapcsolom magam és relaxálok egy kicsit a Linkin Park segítségével. Elő vettem az Ipodot majd bedugtam a fülest és elkezdtem böngészni a jobbnál jobb zenéimet. Végül Linkin Park- Castle of Glass szám mellé esett a választásom. Gyorsan rányomtam a Play gombra és fölvedtem max hang erőre, annak érdekébe , hogy mindent kizárjak.

Zayn*

Hál' égnek még volt egy óra kezdésig így gondoltam felfedezem egy kicsit az épületet. De bár ne tettem volna. Teljesen eltévedtem, azt sem tudom melyik a bal és melyik a jobb oldal, csak bolyongtam az épületbe amíg meg nem láttam egy ajtón ezt:
IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS!
Gondoltam nem lehet olyan amit Zayn Malik elöl el lehet rejteni. De nagy az egom... De ezt ki nem tudja? Na mindegy, benyitottam de nem volt ott senki és semmi. Félve de beléptem majd beljebb...
-Hahó! Van itt valaki??- Nétem körbe. Hangom vízhangzott. A szobe tele volt hangfallal, mikrofonokkal és rengeteg ruhával amik hol a földön trehányan ledobva , hol pedig pedánsan, rendbe fölakasztva egy-egy fogasra. Már amikor kezdtem föladni, azt  , hogy lesz itt valaki egy kéz megragadta a könyököm majd félre rántott. -Mi a szent lószar? Mit képzelsz?? És te meg...- Mefogta a szám a tenyerével majd fölkapcsolt egy lámpát.
-Shh... itt nem szabadna lennünk. -Mondta majd belépett a gyér fénybe. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire el tud bűvölni egy srác. Vastag keretű szemüveg volt az orrára hetykén rakva. Gyönyörű fekete haja csillogott. Fehér ing volt rajta ami fölött egy kockás kék, kötött mellényt viselt. Fekete csőfarmere szára belevolt gyűrve a Converese- szárába. Tiszta kocka feje volt, ahaoz képest első látásra "szerelembe" estem.
-Andrew vagyok.- Nyujtotta felém a balkezét(???) még a neve is olyan Kocka... Kezet ráztunk majd leült mellém. -Neked nem kell bemutatkoznod, tudom ki vagy , Zayn.- Mosolygott.
-Bocsi a kérdésért, de te véletlen nem vagy meleg?- Azt hiszem ez az egyik legnagyobb problémám, hogy én amit gondolok azt ki is mondok. Nagy levegőt vett mejd nagy szemekkel felém nézett.
-Ígérd meg, hogy nem ítélsz el. -Bólintottam.- Igen, meleg vagyok.
-És mikor derült ki? És hogyan?- Bombáztam meg kérdeseimme.
-Pff... azthiszem általános iskola hetedik évében amikor először csókolóztam. Az a csók is fiúval volt. Onnan tudom, hogy engem az ég is melegnek teremtett. -Mondta  majd felállt és hozott lét pohát gőzölgő valamit. -Kakaót? -Bólintottam majd elvettem a kezéből a műanyag poharat. Amikor a legjobban belemerültünk a beszélgetésbe halottuk, ahogy az ajtó kicsapódak majd egy mély, érdes hang törte meg a félelemmel teli szobát.
-Andrew! Már megint itt vagy? Takarodj innen te senkiházi!- Ekkor Andrew megragadta a kezem majd magával rántott.
-Gyere, gyorsan! Itt van egy kijárat!- Mutatott egy csapóajtóra amit pár másodpercen belül ki is nyitott majd  a hideg Londoni szél ki is vágta. Oda kinnt esett az eső... khm.. szakadt. Az utcák kihaltak voltak. Andrew kimászott majd én is. Csak futottunk és futottunk amíg egy piros telefon fölkéhez nem értünk amibe be is másztunk.
-Andrew, ez meg mi volt? - Néztem rá miközben próbáltam megtalálni a lehető legkényelmesebb pozícíót a kis fülkébe.
-Ő Joe volt... Nem én vagyok a szívének a csücske...-Nézett folyamatsan engem.
-Azt vettem észre...-Nevettem. Ő is becsatlakozott így tőlünk zengett az egész utca...